Tudni kell, Chaossal való első találkozásom eléggé megmaradt bennem. Susie-hoz mentem kis csajos bulit tartani, mivelhogy lassan 6 éve nem is láttuk egymást. Ő előre figyelmeztetett Chaos "dolgaira", így nem nagyon izgultam. Akkor kezdtem el félni mikor azt mondta "Nyugalom, téged nem úgy ismerlek, hogy megijednél tőle!" Hát nem. Eddig. Már első pillanatban kipécézte Chaos az új áldozatát: engem. Első fél órában, úgy gondoltam, hogy meg fogom zabálni, iszonyat puha, édes, én teljesen kész voltam, és azonnal el is kezdett nekem dorombolni, amire Susie felhívta a figyelmem, hogy nem szokása. Itt már kezdett széthullani Chaos álcája. Mikor összetalálkozott a tekintetünk, éreztem, hogy végem van. Megláttam a huncut csillogást a szemében. (Vagy a gonoszt? Haha.) "Új palimadár! Aha!" Ettől a pillanattól fogva, legalább két óráig nem láttam a macskát, csak egy elsuhanó árnyt, egy bolyhos farkincát, vagy egy megvillanó szempárt, ezeket is csak pár másodpercre, mintha csak a képzeletem játszott volna velem. Susieval belemerültünk a beszélgetésbe, régi emlékek felelevenítésébe. El is felejtkeztem a rám leselkedő veszélyről. Amikor egy igencsak édes, prünnyögő hangot halottam. Persze lány vagyok, elvarázsoltak a macska hatalmas szemei, mint a Shreckből a Kandúr. Elkezdtem simogatni. Susie szólt, hogy majd jelez a macska, ha nem szeretné hogy tovább simogassam, nem fog előrejelzés nélkül megkarmolni... Karmolni nem is harapni annál inkább.
Hát így ott maradtam, a pillanat megtört, csak farkasszemet néztünk, mikor végre a fájdalom eljutott az agyamig. Próbáltam kihúzni az ujjaimat (Igen, kapásból már kettőt akart leharapni.) Így én felkiáltottam, a macska pedig repült az ajtó felé. Nem tehettem róla, a fájdalom az fájdalom. Chaos fülét farkát behúzva sírt Susienak. A kis piszok, eljátszotta, hogy én bántottam! Olyan keservesen sírt, én meg persze elszégyelltem magam. Mikor Susie, megkönnyebbülésemre, nem engem teremtett le, hanem a macskát, és megnyugtatott, hogy igen, Chaos nagyon jó színészi képességekkel rendelkezik. Az említett visszanézett, és olyan megvető pillantással nézett rám, hogy azonnal egy gimnazista csaj jutott eszembe, akinek most az egyszer nem sikerült megszégyenítenie az új lányt, de hamarosan kitalál valamit a számomra. Éreztem, a harc elkezdődött. Chaos hazai pálya előnyével indult, de nekem ott volt a tapasztalt veterán Susie, aki azonnal elkezdett oktatni a macskák (Chaos macskák) viselkedéséről. Így hát felkészültnek éreztem magam. Chaos taktikát váltott és elhelyezkedett az ölemben, majd átvánszorgott rajtam keresztül a széktámlára, és idegesítő lassúsággal tolta a fenekét az arcomba, majd piszkálta az orrom a pihe puha farkincájával. Mikor megunta, látva hogy nem ér el eredményt, átugrott a párkányra, és elmélázva nézte a csillagos eget.
- Biztos, új terveket szövöget. –Néztem rá a macskára, aki egy "Oh, honnan tudtad okostojás?" Fejjel jutalmazott meg.
- Az biztos! – Szólt Susie, és folytattuk a kockulást pár játékkal a gépeken. A macska kisprintelt, újabb nyugodt órák. Már kezdett is feltűnni, milyen csöndes az egész ház. Majd lassan hajnalban úgy döntöttünk ideje lefeküdni. Jó éjt kívánok, majd elmegyek a kijelölt szobám felé, mikor a macska megjelenik. Nem nagyon törődtem vele, de azért szemmel tartottam. Chaoson az az idegesítő nyugodtság terült el, ami semmi jót nem jelentett.
-Hát, te meg mit..? – Eddig jutottam a mondatomban. (Igen, beszélek az állatokhoz. Sok még értelmesebb is, mint egy ember.) Mikor éreztem, hogy valami jó meleg nedves dologba ültem bele, ami mellesleg irtó büdös. Chaos elégedett prünnyőgését hallottam Susie szobája felől. Susieval átcseréltük a párnákat, de a bűzd nem tudtuk megoldani és az ágyban magában volt már a pisi. Nem hittem volna, hogy egy ilyen kicsi állat ennyit pisil, vagyis, hol tárol ennyit? Végül törölközőket terítettünk le, de a bűzt teljesen átvette minden cuccom. De itt még korán sem volt vége. Chaos felült az ablakpárkányra és szüntelenül bámult, addig még el nem aludtam. Reggel a macska, UGYAN ABBAN A PÓZBAN VOLT! És ugyan úgy bámult. Kinevettem.
- Jobb dolgod nem volt egész éjszaka? –Erre lekászálódott az ablakpárkányról. Én azt gondoltam nyugodtan alhatok tovább. Kimentem Wc-re, ahol a macska már bent volt és gondolom, kellemetlenséget próbált okozni azzal, hogy pisilés közbe nézett.
-Hah, nem vagyok szégyenlős!! – Így Chaos el is hagyta a fürdőt egy "a francba" testtartással. Hát igen, az állatok értik mit mondunk nekik. Visszatértem a jó pisi-meleg ágyacskámba, és azon gondolkoztam, hogy tuti van előző élet, mert ez a macska annyira emberi arcokat produkál, hogy az valami elképesztő. Visszaszundiztam, amiből 10 percenként keltett fel a macska, ahogy az ágy egyik végétől, a másikig futkorászik az ágy alatt, hogy utána mindig megnézze milyen reakciót vált ki belőlem. Szóval tömény farkasszemezések következtek, én meg egyik oldalról a másikra fordultam, hogy szemmel tarthassam a kis huncutot. Végül lelankadt a figyelmem, hiszen nem vettem észre azt, hogy Chaos rászoktatott arra, hogy csak a jobboldali, és a bal oldali ágyrészt nézzem, közben elfelejtkeztem a lábamról. A lábam frontális támadás áldozata lett. De végül sikerült hatástalanítanom, a "Lábvadász 2000"-ret. Ami egy speciális Chaos funkció. A macska kiszaladt az ajtón, én fáradtan dőltem vissza az ágyba, és röhögtem magamon, "hogyha ezt valaki látná"… Majd a semmiből Chaos teleportált az ágyhoz, és felugrott az arcomra. Nem tudom melyikünk lepődött meg jobban. Majd kispurizott. Visszadőltem, és úgy gondoltam végre szundizhatok pár órácskát. Szundizásból egy már régi ismerős, prünnyőgő hang keltett. A nagy szemek rám néztek, és fogva tartva vezettek a konyháig. Ott Chaos megmutatta a kajás tasakokat, majd rám nézett "Egyet legyen szíves!" Én hülye, bedőltem a trükknek. "Már olyan édes, Kandúr szemekkel néz! Éhes is! Nincs édesebb a világon!" Meg a nagy lótúrót. Egy elég vicces "De kis szerencsétlen vagy!" Nézést kaptam. De legalább a macska újabb 1-2 órára eltűnt.
Végül Susie is felébredt, és kiegészítette a Chaosról való hiányos tudásomat. Lényeg a lényeg, ha az emberben van egy kis humorérzék kezelni ezt a macsekot, elég jól el tudja szórakoztatni az embert. Rávilágít, hogy mennyire átejthetőek vagyunk, és hogy egy kisállat mindig tud meglepetést okozni. Így legközelebb, ha megyek, viszek túlélő felszerelést, és öreg barátként fogom köszönteni a macskát, hogy megint összemérhessük tudásunkat. Ki kell egyenlítenem a számlát, hiszen ebben a menetben 2:3 a macska javára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése